~ 4. rész - bonyolult hazugságok ~

Sziasztok. Ha tetszik, IDE A SZÖVEG ALÁ ÍRJÁTOK MEG. Remélem izgatottak vagytok már. :) Na de nem rabolom a szót. Jó olvasást! Xoxo: Bridget

A szoba sötét volt, az ablakokon át nem szűrődött be semmi fény. Késő este lehetett, mert már a telihold fent volt. Ismeretlen a szoba és az egész környék. Felkelek és a hátamba hasított a fájdalom. Tényleg hisz én leestem az erkélyről, Hannah leütötte Lay-t. Minden olyan zavaros. Nem rágom ezen magamat inkább kimegyek. Ahogy kiértem, előttem volt egy hosszú lépcső. Tudtam, hogy ezen nem fogok tudni csak úgy lesétálni, mert összeesek, így hát leültem a lépcsőfokra, és egyre lejjebb csúsztam a fokokon. Annyira örültem, amikor leértem az aljára, hogy örömömben felugrottam. Kár volt ezt csinálni. A hátam megszorult és összeestem volna, ha Lay nem fog meg.

-Bridget...ilyen állapotban pihenned kellene -felvett az ölébe és felvitt a szobába, ahol keltem.
-Lay...mi történt velem ahogy leestem az erkélyről? -kérdeztem meg tőle óvatosan.
-Elkaptalak és idehoztalak, hozzám -mondta egyszerűen.
-Nem hiszem hogy ennyi, mert a hátam is fáj, és a levegőben kaptál el -lepődtem meg a saját kijelentésemen.
-Nem a levegőben kaptalak el, hanem lent. A hátad pedig azért fáj, mert az erkély korlátba beverted. A zuhanástól pedig eszméletedet vesztetted -mondta rám sem nézve és kiment.
Nem hiszek neki. Elkezdett pittyegni a telefonom, mert hívtak. Felvettem és Hannah szólt bele.
-Szia csajszi. Szeretnék veled beszélni a tegnapiról, és az igazságot szeretném elmondani neked. Ha úgy gondolod hogy látni szeretnél, akkor ma este az erdőben megtalálsz.
Mindenféleképp találkozni akarok vele. Le nem mehetek, mert ott van Lay. Az ablakon megpróbáltam kimászni, és kapaszkodva lemászni. Amikor sikerült, meggyőződtem róla hogy látott-e Lay, szerencsémre nem látott. Elkezdtem futni, ahogyan a lábam bírta. Az erdőbe érve, elkezdtem keresni barátnőmet. Ugyanazon a tisztáson találtam rá, ahol legelsőnek láttam. Annyi különbséggel hogy fehér szárnya volt.
-Hannah mi ez az egész? Neked szárnyaid vannak... -fagytam le teljesen.
-Megmagyarázom...ne akadj ki kérlek. Az őrangyalod vagyok és csak megakarlak védeni Lay-től.
-Tegyük fel hogy elhiszem ezt, de nem azt mondtad hogy megtámadott akkor éjjel egy angyal? Lehet te is veszélyes vagy -vontam fel a szemöldököm.
-Az nem úgy volt. Hazudtam neked. Saját magam sebeztem meg, hogy ne találkozhass Lay-el... -sütötte le a szemét.
-Egyfolytában hazudtál nekem? Azt várod hogy megbocsássak neked? Felejtsd el... -a mondanivalómat Lay szakította félbe.
-Bridget menj onnan -szorította meg a csuklómat.
-Lay is hazudik neked! -mutatott Hannah, Lay-re.

-Eressz el! Mesélj csak... -mondtam hangosan Lay-nek.
-Akkor majd én. Lay egy bukott angyal, aki az első perctől fogva szerepelt az álmaidban. Ő repült oda hozzád hogy ne hogy lezuhanj az erkélyről. Mellesleg veszéllyel van rád, ezért most végzek vele... -lépett közelebb Lay-hez Hannah.
-Mivel hogy az őrangyalom vagy nem tudok mit tenni, csak annyira kérlek hogy ne öld meg. Inkább végleg búcsút veszek tőle is és tőled is. Nem bírlak titeket elviselni a közelemben. Bennetek bíztam a legjobban és becsaptatok... -sírva futottam ki az erdőből, de még láttam Lay-t hogy sír.

A legközelebbi parkba leültem egy padra és csak sírtam és sírtam. Becsaptak, akikben a legjobban bíztam. Olyan érzésem volt mintha mindenki magamra hagyott volna. A bőröm alatt olyan volt mintha lett volna valami. Elkezdtem kaparni a hátam, amikor valamit éreztem a kezemben, megfogtam és kitéptem a hátamból. A kezemben egy fekete toll maradt. Tovább kapartam és olyan történt amire nem számítottam volna. A hátam megfeszült, és fekete tollal borított szárnyam nőtt. Elfogott a pánik és tépkedni kezdtem a tollakat a hátamból, de nem fogyott semmit és vérzett is. Elkapott a sírógörcs jobban. Odajött hozzám egy srác és a vállamra tette a kezét mondván "Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Majd én segítek." Felnéztem és neki is fekete szárnya volt mint nekem. Ekkor ismertem meg Cha Hack Yeon-t. Becenevén N-t.