2 hét elteltével
A konyhába tartottam, amikor is észrevettem Lay-t az asztalon ülve, kötényben.
-Édesem. Csináltam reggelit neked -jött oda és adott egy puszit a homlokomra. Az arckifejezése átváltozott szomorúvá, majd meg is könnyebbült picit.
-Köszi a reggelit, valami nyomaszt? -ültem az ölébe.
-Igen az a srác. Tudtam hogy akar tőled valamit... Amit csinált az sok volt -idegesen dobolt a lábaimon. Nagyszerű tudja mit csináltam, várjunk csak őt hibáztatja?
-Hogy mondod? De hisz én akartam megcsókolni... Sajnálom. Téged sze... -vágott a szavamba Lay.
-Ezt csak beleültette a fejedbe, nem te akartad. A fejlettebb angyalok tudják a másikat irányítani. Mellesleg előrevetítette hogy magadtól is megtetted-e volna, de visszautasítottad volna. Így inkább hamis jelent csinált -vágott komoly tekintetet.
-Értem... -bámultam a földet. N miért tette ezt velem, velünk? Tényleg rossz szándékai lehetnek. Lay felemelt és bevitt a hálószobába, majd berakott az ágyba. Elkezdte a nyakam puszilgatni, majd lejjebb a kulcscsontomat. Megcsókoltam őt, a válasza hevesebb csók lett.
-Bridget...nem tudom kontrollálni magamat...bánthatlak...menj a másik szobába... -akadozott a hangja.
-Megbízok benned. Szeretlek Lay... -csókoltam meg őt újra. Lay letépte a pólónkat, majd heves játékba kezdtek nyelveink. A testem furán reagálta le a hevességet. Éreztem hogy testem megfeszül és hogy az erőm átjárja testem. Ebből tuti baj lesz.
-Lay menj innen... -késő volt, Lay lerepült az ágyról. A belső hangom azt súgta,hogy menjek ki nehogy nagyobb baja essen Lay-nek. Kint már biztos talajon álltam, de az erőmet még nem tudtam kontrollálni. A fejem felett hollók köröztek, farkas vonyítás hallatszott mögülem. Az erőm szétáradt a testemben és égette belülről a testemet. A fájdalomtól sikítottam torkom szakadtából. Lay tűnt fel az erkélyen esetlenül.
-Bridget...ne hagyd hogy eluralkodjon rajtad...szeretlek... -mondta, az egész teste gyenge volt, ezért összeesett. A baj annyi volt hogy kiesett az erkélyen.
-Lay...nee...eeee... -zokogtam.
Alig birok megmozdulni. A testem elnehezedik. Amit utoljára mondott nekem, az az volt hogy szeretlek. Nem hagyom hogy baja essen. Ha meghalna én a fájdalomba belehalnék. A szárnyam könnyebb lett és lassan, de biztosan odaértem Lay-hoz, aki a földön feküdt. A szíve nagyon lassan vert, ha nem teszek valamit meghalhat. A kezemet ráraktam a szívére. Éreztem hogy az ereje meg az én erőm egybekapcsolódik. Testemet a megkönnyebbülés járta át, mert a nagy szintű energia a szívére összpontosult. Lay felkelt és a szívéhez nyúlt.
-Mi tör...
-Leestél az erkélyről, és azt hiszem az erőm, és az erőd, összekapcsolódva segített rajtad -meglepődötten néztem rá, hogy sikerült, majd a nyakába ugrottam.
-Édesem. Csináltam reggelit neked -jött oda és adott egy puszit a homlokomra. Az arckifejezése átváltozott szomorúvá, majd meg is könnyebbült picit.
-Köszi a reggelit, valami nyomaszt? -ültem az ölébe.
-Igen az a srác. Tudtam hogy akar tőled valamit... Amit csinált az sok volt -idegesen dobolt a lábaimon. Nagyszerű tudja mit csináltam, várjunk csak őt hibáztatja?
-Hogy mondod? De hisz én akartam megcsókolni... Sajnálom. Téged sze... -vágott a szavamba Lay.
-Ezt csak beleültette a fejedbe, nem te akartad. A fejlettebb angyalok tudják a másikat irányítani. Mellesleg előrevetítette hogy magadtól is megtetted-e volna, de visszautasítottad volna. Így inkább hamis jelent csinált -vágott komoly tekintetet.
-Értem... -bámultam a földet. N miért tette ezt velem, velünk? Tényleg rossz szándékai lehetnek. Lay felemelt és bevitt a hálószobába, majd berakott az ágyba. Elkezdte a nyakam puszilgatni, majd lejjebb a kulcscsontomat. Megcsókoltam őt, a válasza hevesebb csók lett.
-Bridget...nem tudom kontrollálni magamat...bánthatlak...menj a másik szobába... -akadozott a hangja.
-Megbízok benned. Szeretlek Lay... -csókoltam meg őt újra. Lay letépte a pólónkat, majd heves játékba kezdtek nyelveink. A testem furán reagálta le a hevességet. Éreztem hogy testem megfeszül és hogy az erőm átjárja testem. Ebből tuti baj lesz.
-Lay menj innen... -késő volt, Lay lerepült az ágyról. A belső hangom azt súgta,hogy menjek ki nehogy nagyobb baja essen Lay-nek. Kint már biztos talajon álltam, de az erőmet még nem tudtam kontrollálni. A fejem felett hollók köröztek, farkas vonyítás hallatszott mögülem. Az erőm szétáradt a testemben és égette belülről a testemet. A fájdalomtól sikítottam torkom szakadtából. Lay tűnt fel az erkélyen esetlenül.
-Bridget...ne hagyd hogy eluralkodjon rajtad...szeretlek... -mondta, az egész teste gyenge volt, ezért összeesett. A baj annyi volt hogy kiesett az erkélyen.
-Lay...nee...eeee... -zokogtam.
Alig birok megmozdulni. A testem elnehezedik. Amit utoljára mondott nekem, az az volt hogy szeretlek. Nem hagyom hogy baja essen. Ha meghalna én a fájdalomba belehalnék. A szárnyam könnyebb lett és lassan, de biztosan odaértem Lay-hoz, aki a földön feküdt. A szíve nagyon lassan vert, ha nem teszek valamit meghalhat. A kezemet ráraktam a szívére. Éreztem hogy az ereje meg az én erőm egybekapcsolódik. Testemet a megkönnyebbülés járta át, mert a nagy szintű energia a szívére összpontosult. Lay felkelt és a szívéhez nyúlt.
-Mi tör...
-Leestél az erkélyről, és azt hiszem az erőm, és az erőd, összekapcsolódva segített rajtad -meglepődötten néztem rá, hogy sikerült, majd a nyakába ugrottam.
Xoxo--> Bridget :*
Nagyon joo csak igy tovab;)
VálaszTörlés