~8. rész - az erő

Éreztem a melegségét, a lélegzetét, a szívverését. A nap elől, a hold még mindig nem ment el. Felsegítettem Lay-t, és felvittem őt a szobánkba, majd lefektettem az ágyra. Leszaladtam neki borogatásért és egy pohár vízért, de mire visszaértem eltűnt Lay. Az ágyon volt egy levél:
~Kedves Bridget!
Úgy döntöttem, hogy ha az enyém nem lehetsz, másé sem leszel. Kicsit játszani fogok Lay-el, majd megölöm.

Üdvözlettel:  N

-Lay... -suttogtam a levegőbe.
A levelet a földre dobtam és kirepültem az ablakon, az erdő ösvényénél megálltam, majd tovább sétáltam.

Hűvös szél fújt. A fákról a levelek lehullottak. A csizmám alatt ropogott a föld. Megpillantottam N-t, ott ált Lay-nél és a kezénél pengével sebeket ejtett.

-N! -ordítottam el magamat hirtelen.

-Bridget. Jöttél megnézni hogy veszíted el őt? -mosolygott rám angyalian.

-... -a félelemtől beszélni sem tudtam. Lay nem volt tudatánál, így azt se tudta, hogy életveszélyben van. A félelem lassan feszültséggé változott.

-Igazából nem Lay-hez jöttem, hanem hozzád. Rájöttem, hogy Lay nem az én esetem, mert te vagy az én esetem. Bocsáss meg nekem N -néztem mélyen a szemeibe.

-Woow. Megleptél szerelmem. Megbocsátok -jött közelebb és megcsókolt. Az ajkai melegek voltak. A derekamat átkarolta és közelebb húzott magához. Erősen a gondolataira próbáltam koncentrálni, a hajába túrtam hogy átadjam neki a gondolataimat. Lay mondta hogy az erős angyalok gondolatokat tudnak a másik fejébe elültetni, így hát megpróbáltam. Ha nem sikerül, nem lesz több ötletem és még én is lefogok bukni. Gondolataimban egy jelenet játszódott le, mint ha N a bátyám lenne, de egyben a legjobb barátom. Eltoltam magamtól N-t, és vártam, hogy most mi lesz.

-Ez egy csúnya dolog volt baby -szorította meg a kezemet erősen, és a fájdalomtól a földre térdeltem.

-Aúú...N ez fáj... -könnyezett be a szemem.

Nem érdekelte hogy fáj-e vagy sem, tovább szorította a kezemet. A falevelek körülöttem, a levegőben tölcsér formát öltöttek. Kívülről egy tölcsért lehetett látni, aminek a közepébe én és N voltunk. Apukám hangját hallottam meg, a szél suhogása között. ~Kicsim, sajnálom hogy anyáddal nem mondtuk el az erőddel kapcsolatos dolgokat. Így veszélybe sodortunk. Az erőd fejlettebb bármelyiknél. Azt szeretnéd hogy szendvedjen? Hát gondold azt erősen és nézz a szemébe. A lelkünk továbbra benned fog élni, így segít neked az erődet kontrollálni és kezelni. Szeretünk kicsim. Megláttam aput és anyut, ahogy megölelnek és a lelkük eggyé vál az enyémmel. Belenéztem N szemeibe és erősen gondoltam egy szóra. Szenvedj! N a földre esett és torka szakadtából ordított. A kezemet ráraktam a homlokára és újra formáltam pár szót hangosan:

-Bárcsak bátyként kezelnél N. Szeretlek téged nagyon, de nem úgy mint egy szerelmet lehet. Nem akarok neked ártani... -a végét nem tudtam már elmondani, mert könnyeztem. Bal oldalamon N feküdt fájdalmakkal küzködve, jobb oldalamon pedig Lay eszméletét vesztve. 

-Elég! -néztem N-re. N alig bírt megmozdulni, ezért megfordítottam és a szemeimbe nézett.

-Bri...dget...saj...nál...lom -ezek a szavak hagyták el a száját.

Karjaimat nem tudtam megmozdítani és a lábaim is feladták a harcot. A két fiú közé estem és lehunytam szememet.

Másnap reggel

Kinyitottam szememet és Lay-t pillantottam meg félmeztelenül, nekem háttal. A kezét kötötte be gézzel. Nemrég fürödhetett, mert a csípője körül egy törölköző volt körbe tekerve, felül pedig nem volt semmi. Megérezte, hogy a félmeztelen teste forog a gondolataim között, és hátranézett. Gyönyörú mosolyt villantott felém és leült mellém az ágyra.

-Végre felébredtél szerelmem -nyomott puszit a homlokomra.

Magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Hiányzott ajka az én ajkamról. A melegsége, a puhasága, és úgy minden. Lay eltolt egy picit magától és komoly tekintettel rám nézett.

-El kell mondanom neked valami nagyon fontosat. Megtudtam hogy miért ilyen fájdalmas az átalakulásod... én a jövődbe nem hiszem hogy fogok szerepelni... -nézte a földet.

-Miért ne szerepelnél? Lay... -emeltem fel a kezemmel a fejét.

-Azt mondták az idősebb angyalok, hogy az utódod lesz a legerősebb angyal, mind közül. Ha megszületik majd, tanítani kell őt, hogy jó angyal váljon belőle, de te lehet nem éled túl a szülést. Az angyalok elfognak pusztulni, ha nem lesz utódod. Rajtad áll minden. Én az mellett pártolok, hogy haljanak inkább ki az angyalok, de te ne halj meg... -arcán legördült egy könnycsepp.

-Lay...azért mondtad azt hogy nem leszel benne a jövőmben, mert azt hitted hogy nem téged választanálak? -töröltem le arcáról a könnycseppet.

-Miért? Engem választanál? Egyentalán elvállalnád ezt az egészet? Hisz meg hallhastz... 

-Lay te vagy életem értelme. Veled szeretném az életemet leélni...

-A döntésed, igen vagy nem? -kelt fel az ágyról és könnyes szemekkel nézett rám.

-A döntésem az az, hogy...